| Počet stránok v téme: < [1 2 3 4] | Off topic: Gyerekkel magyarul több nyelv között Nadvädzujúci príspevok na vyvesovateľa: Zsanett Rozendaal-Pandur
|
|---|
Diana Cossato (X) 
Belgicko
Local time: 19:16
maïarčina -> taliančina
+ ...
| Szerintem is maradjon mind a három! | Nov 4, 2007 |
Sziasztok!
Teljes mértékben egyetértek Orsival! Mindkét szülő a saját nyelvét beszélje a gyerekkel és egymás között pedig angolul.
Én is ismerek egy olyan kislányt akihez az anya franciául, az apja olaszul beszélt és egymással a szülök pedig angolul. A gyerek remekül megtanult mind a három nyelven, az angolt kb. 4 éves korába kezdte el beszélni, addig "begyüjtötte".
A psichologusok nem feltétlenül tudják, miről beszélnek!... See more Sziasztok!
Teljes mértékben egyetértek Orsival! Mindkét szülő a saját nyelvét beszélje a gyerekkel és egymás között pedig angolul.
Én is ismerek egy olyan kislányt akihez az anya franciául, az apja olaszul beszélt és egymással a szülök pedig angolul. A gyerek remekül megtanult mind a három nyelven, az angolt kb. 4 éves korába kezdte el beszélni, addig "begyüjtötte".
A psichologusok nem feltétlenül tudják, miről beszélnek!
Minden jót
Dia ▲ Collapse
| | | | | Beindult a dolog | Dec 30, 2007 |
Sziasztok,
Lotténál (16,5 hónapos) beindult a kétnyelvűség, gondoltam bejelentkezem röviden. Idemásolom az idevágó részt egy máshova írt összefoglalóból.
Egy-két hete elkezdett egy nagyon mókás dolgot: a szokásos módon kéri, hogy nevezzünk meg valamit, aztán fölváltva néz Rhesáról rám, majd vissza, mindkettőnket utasítva, hogy mondjuk, ki-ki a saját nyelvén. Kb. 5-6-szor el kell ilyenkor ismételni egy szót. Ezt most már szisztematik... See more Sziasztok,
Lotténál (16,5 hónapos) beindult a kétnyelvűség, gondoltam bejelentkezem röviden. Idemásolom az idevágó részt egy máshova írt összefoglalóból.
Egy-két hete elkezdett egy nagyon mókás dolgot: a szokásos módon kéri, hogy nevezzünk meg valamit, aztán fölváltva néz Rhesáról rám, majd vissza, mindkettőnket utasítva, hogy mondjuk, ki-ki a saját nyelvén. Kb. 5-6-szor el kell ilyenkor ismételni egy szót. Ezt most már szisztematikusan csinálja, napjában sokszor. Közben pedig szélesen vigyorog, ahogy a különbséget figyeli. (Persze felvenni még egy ilyet sem sikerült, mert ha megjelenik a kamera/diktafon, akkor megtörik a koncentráció.) Olyan is van, hogy ő játssza az én szerepemet, tehát Rhesával mondatja hollandul, ő pedig a magyart ismételgeti, és ugyanezt velem is, hogy ő mondja a hollandot, én meg a magyart. Ennek az új szokásnak köszönhetően a holland szókincse mostanában utoléri a magyart, és a legtöbb ismert dolgot már mindkét nyelven meg tudja nevezni, de vannak még kifejezések, amelyeket csak az egyik nyelven használ.
Az tehát már világos neki, hogy kétféle nevük van a dolgoknak. De mi alapján tudja, illetve fogja tudni, hogy melyik szó melyik rendszerbe tartozik? Most úgy érzem, hogy az első időszakban e tekintetben is fontos, hogy egy személy következetesen egy nyelvet használjon: hogy az általa használt szavak megbízhatóan egy rendszerbe sorolhatók legyenek. (Ez még egyértelműen alakulóban van Lotténál, mert van, hogy hozzám szólva a holland szót mondja, Rhesának pedig a magyart.) Akiknél idősebbek már a gyerekek, azok ezt hogy látják? Illetve ha valaki tud idevágó szakirodalmat ajánlani a kétnyelvű anyanyelvtanulásról, azt megköszönöm, mert szinte semmit nem tudok a dologról érdemben, és szeretnék most már tényleg utánaolvasni, enyhe késéssel.
És egy változás: mióta októberben írtam, azóta teljesen elhagytuk az apa/anya megszólítást, és egymás nevén szólítjuk egymást. Nem tudatos megfontolásból, hanem mindkettőnknek természetes igénye lett, talán Lotte beszédfejlődéséhez kapcsolódóan. Mindenesetre ezzel itt teljesen megszűnt a mamaprobléma.
Jó szilveszterezést és boldog újévet, mindenféle nyelven,
Zsanett ▲ Collapse
| | | | | Helyzet nálunk | Dec 30, 2007 |
Zsanett Rozendaal-Pandur wrote:
Olyan is van, hogy ő játssza az én szerepemet, tehát Rhesával mondatja hollandul, ő pedig a magyart ismételgeti, és ugyanezt velem is, hogy ő mondja a hollandot, én meg a magyart.
Jópofa.
Nem lehet, hogy ezzel a párbeszédet imitálja? Szóval hogy az egyik mond valamit, és arra szisztematikusan válaszol a másik?
Az tehát már világos neki, hogy kétféle nevük van a dolgoknak. De mi alapján tudja, illetve fogja tudni, hogy melyik szó melyik rendszerbe tartozik?
Nem tudom a pontos mechanizmust, de menni fog, ne aggódj. Szerintem az is közrejátszik, hogy a hangok mások, más a kiejtés, más a hangsúly (mondjuk a hollandot nem ismerem, de gondolom, hogy igencsak eltér a magyartól ilyen szempontból). Azt olvastam, hogy azok a gyerekek, akik születésüktől fogva hallották mindkét nyelvet, olyan kis különbségeket is képesek azonosítani, amit azok az emberek, akik később, nem gyermekkorban tanulták meg a második nyelvet, képtelenek.
Most úgy érzem, hogy az első időszakban e tekintetben is fontos, hogy egy személy következetesen egy nyelvet használjon: hogy az általa használt szavak megbízhatóan egy rendszerbe sorolhatók legyenek.
Egyetértek.
(Ez még egyértelműen alakulóban van Lotténál, mert van, hogy hozzám szólva a holland szót mondja, Rhesának pedig a magyart.)
Ilyenkor visszaválaszolsz a "helyes" nyelven?
Akiknél idősebbek már a gyerekek, azok ezt hogy látják?
Hát, nálunk annyiban más a helyzet, hogy a gyerkőc 6 éves, teljesen tudja, hogy melyik nyelv melyik, viszont szinte semennyit nem hajlandó magyarul beszélni itthon. Ennek szerintem az az egyik legnagyobb oka, hogy az idő, amíg csak ketten vagyunk itthon, vagyis lehetne "csak magyarul" beszélni, az nagyon lecsökkent. Reggel 8-tól du. 3-ig iskolában van, utána kb. 2 órányit velem, aztán hazajön a férjem, és akkor persze a beszélgetés túlnyomóan angolul folyik. Én is sokkal többet beszélek a gyerekkel angolul az utóbbi időben, dehát kénytelen vagyok, mert az iskolai és zongoraórai házi feladatot értelmetlen lenne magyarul erőltetni, mikor a könyv is angolul van, a feladat is angolul van leírva, és angolul kérik számon. Otthoni olvasásra is kiadnak könyveket az iskolában, amivel minden nap haladni kell.
Szóval jelenleg az a helyset, hogy ha magyarul szólok hozzá, akkor is a legtöbb esetben angolul válaszol.
Néha telefonálunk a nagyszülőknek, vagy Skype-olunk, akkor hajlandó nagyival magyarul beszélni, de nem sokat, mert láthatóan frusztrálja, hogy nem jutnak eszébe dolgok, illetve sokminden van, amit nem tud magyarul, mert iskolai dolog. Sajnos már másfél éve nem voltunk Magyarországon, de talán most a húsvéti szünetben sikerül. És ha még a nagyit is el tudjuk hozni, akkor talán javul a helyzet. Különben azt tervezem, hogy a jövő tanévtől az iskolaév utolsó negyedét Magyarországon töltsük, és ott járjon a gyerkőc iskolába. Van egy ismerős család, akik ezt csinálták a gyerekeikkel az egész általános iskola alatt, nagyon jó eredménnyel.
Illetve ha valaki tud idevágó szakirodalmat ajánlani a kétnyelvű anyanyelvtanulásról, azt megköszönöm, mert szinte semmit nem tudok a dologról érdemben, és szeretnék most már tényleg utánaolvasni, enyhe késéssel.
Én ezt a könyvet olvastam, és sokat segített a dolgok megértésében, mi több, amikor a gyerkőc oviba járt, az óvónőknek is kölcsönadtam, és köszönték, hasznosnak találták:
Tracey Tokuhama-Espinosa: Raising Multilingual Children
ISBN:0-89789-750-1
És egy változás: mióta októberben írtam, azóta teljesen elhagytuk az apa/anya megszólítást, és egymás nevén szólítjuk egymást.
Akkor Lotte úgy szól neked, hogy Zsanett? Hmm... Nekem ez azért furcsa lenne...
Szia
Kati
[Edited at 2007-12-30 22:06]
| | | | Ágnes Fülöp
Holandsko
Local time: 19:16
holandčina -> maïarčina
+ ...
| lassan, de haladunk... | Dec 31, 2007 |
Sziasztok!
Nagy örömmel olvasom Lotte történetét és érdeklődését a nyelv iránt. Fantasztikus, hogy ilyen korán kezdi! Nálunk ez a fázis valamennyivel kitolódott. Timurnál a 2. születésnap volt a fordulópont. Azóta ő is hasonló dolgokat tesz. Volt, hogy egy állatos könyvet először átvett az apjával hollandul, utána meg jött hozzám és ugynazt végigvettük magyarul. Mintha ellenőrizni akarta volna, hogy a paard az még mindig ló, a kikker pedig béka,... See more Sziasztok!
Nagy örömmel olvasom Lotte történetét és érdeklődését a nyelv iránt. Fantasztikus, hogy ilyen korán kezdi! Nálunk ez a fázis valamennyivel kitolódott. Timurnál a 2. születésnap volt a fordulópont. Azóta ő is hasonló dolgokat tesz. Volt, hogy egy állatos könyvet először átvett az apjával hollandul, utána meg jött hozzám és ugynazt végigvettük magyarul. Mintha ellenőrizni akarta volna, hogy a paard az még mindig ló, a kikker pedig béka, az eend meg kacsa, stb. Aztán megnyugodott.
Szerintem is le fog tisztulni náluk, hogy melyik nyelv melyik, ha egy jó ideig keverik is a dolgokat, vagy esetleg holland igét ragoznak magyar ragozással. Annyira szuper a kis agyuk!
Talán nálunk a közösség is közrejátszott a nyelvfejlődésben. Timur heti 2 napot tölt bölcsiben, és most már a 2-4 éves gyerekek csoportjába jár. Körülötte az összes többi gyerek tud már beszélni és ez rettentően motiválja. Legalábbis gondolom én. Mivel Amszterdam eléggé multikulturális nemcsak ő az egyetlen kétnyelvű, és a többi egynyelvű holland gyerek is érdelklődéssel ismerkedik a különböző nyelvekkel. Egyszer az egyik gondozó mesélte, hogy 3 nyelven (holland, angol, arab) tanulnak/tanítják egymást számolni.
Én úgy érzem, hogy nálunk jelenleg minkét nyelv egyensúlyban van, de ha nagyobb rendszerességgel fog közösségbe járni, akkor ez biztosan változni fog. Az iskola nyelve gondolom domináns lesz, mint ahogy ezt Kati is írja. Nagyon jó ötletnek tartom azt, hogy otthon is próbáljátok egy kicsit iskolába járatni. Van itt egy magyar ismerősöm, neki 4 gyereke van és a szünetekben, amiből errefelé van bőven, mindig hazamennek és otthon beteszi a gyerekeket a nekik megfelelő iskolába, óvodába. A nagyobbak már nagyon szépen beszének mindkét nyelven. Tehát igazán megéri.
Mama téma: Nálunk ez úgy alakult, hogy a legelején sokáig mama voltam, mert ez volt a legkönnyebb. Aztán megismertettem az "anya" szóval és most ezt mondja a legtöbbször, mert én is ezt használom többnyire. A múltkor bevásárlás közben nagyon aranyos volt. Hallotta egy másik gyerektől a mama szót, majd odaszaladt hozzám, és kétszer mondta, hogy "Mama". Talán megint ellenőrizni akarta, hogy anya még mindig mama-e. Aztán örömmel konstatálta, hogy erre is hallgatok.
Érdekes, hogy Zsanették bevezették a keresztnév használatát. Én is megismertettem karácsony előtt Timurt azzal, hogy nekünk is van nevünk (Ági és Thijs), és azóta ha másoktól hallja a nevünket, amire az ünnepek alatt volt többször is alkalom, akkor megismétli. Aztán a sok közül majd kiválasztja, hogy melyik áll hozzá a legközelebb.
Kívánok mindenkinek további jó élményeket, meg persze boldog új évet! ▲ Collapse
| | |
|
|
|
| válaszok + költözés | Jan 3, 2008 |
Katalin Horvath McClure wrote:
Jópofa.
Nem lehet, hogy ezzel a párbeszédet imitálja? Szóval hogy az egyik mond valamit, és arra szisztematikusan válaszol a másik?
Erre nem is gondoltam, annyira a szótanulásra koncentráltam. Nem lepne meg, ha valóban ilyen mechanizmusok is keverednének a dologba, főleg ebben az imitálós életkorban.
Szerintem az is közrejátszik, hogy a hangok mások, más a kiejtés, más a hangsúly (mondjuk a hollandot nem ismerem, de gondolom, hogy igencsak eltér a magyartól ilyen szempontból). Azt olvastam, hogy azok a gyerekek, akik születésüktől fogva hallották mindkét nyelvet, olyan kis különbségeket is képesek azonosítani, amit azok az emberek, akik később, nem gyermekkorban tanulták meg a második nyelvet, képtelenek.
Igen, afelől szerencsére nincs kétségem, hogy menni fog. A kiejtés is meg a szövegkörnyezet is biztosan segít, bár a magyar-holland viszonylatban meglepően sok a nagyon hasonlóan hangzó (leginkább egyszótagú) szó. De ezek egyrészt annyira eltérő jelentések, hogy egy szövegkörnyezetben szinte lehetetlen őket összekeverni. Másrészt pedig tényleg biztos, hogy Lotte meg fogja hallani az árnyalatnyi különbségeket is. Kíváncsi vagyok, hogy ez már most is így van-e vagy még alakul.
Egyébként a hangazonosítás problémát személyesen is ismerem: a hollandban az ún. rövid vagy hosszú "i" hang között (kip vs. piep) van egy különbség, amelyről én az első 3 évben egyáltalán nem is tudtam, mert nem tanultam formális keretek között a nyelvet, és egyszerűen nem hallottam. Még most is gyakran oda kell figyelnem, hogy jól mondjam.
>(Ez még egyértelműen alakulóban van Lotténál, mert van, hogy hozzám szólva a >holland szót mondja, Rhesának pedig a magyart.)
Ilyenkor visszaválaszolsz a "helyes" nyelven?
Igen, ilyenkor vagy csak visszaválaszolok a magyar szóval (pl. Lotte azt mondja, hogy "kaas", mire én "kérsz sajtot?"), vagy pedig kommentálom is, hogy "igen, hollandul blabla, magyarul pedig úgy mondjuk, hogy bleble".
Én ezt a könyvet olvastam, és sokat segített a dolgok megértésében, mi több, amikor a gyerkőc oviba járt, az óvónőknek is kölcsönadtam, és köszönték, hasznosnak találták:
Tracey Tokuhama-Espinosa: Raising Multilingual Children
ISBN:0-89789-750-1
Köszönöm, ezt én is olvastam. Most ennél szakmaibb irodalmat keresek. Alkalmazott nyelvészetből diplomáztam, de a felnőttkori idegennyelvtanulás volt a területem, így aztán a gyerekkori tanulásról nagyon keveset tudok.
Akkor Lotte úgy szól neked, hogy Zsanett? Hmm... Nekem ez azért furcsa lenne...
Érdekesmód nekem is furcsának tűnt régen, és mi sem így csináltuk otthon, bár én elég sok olyan embert ismerek, akik a nevükön szólítják a szüleiket, többet között a férjem is. Azt hiszem ez is csak megszokás kérdése. Amikor Lotte megszületett, akkor nekem is az anya/apa megszólítás jött reflexből, de ez mostanra átalakult, én sem tudom pontosan, hogy miért. Mindenesetre kifejezetten jó érzés hallani, ahogy Lotte azt mondja, hogy "Széza" és "Nenett", pedig régebben én is azt hittem, hogy nem akarnám. Ettől függetlenül az anya és apa megszólítást is mondogatja még néha, mert megmaradt neki. Mi is úgy vagyunk vele, hogy majd ő eldönti, melyiket használja, mi egymást közt a neveknél maradunk.
Különben azt tervezem, hogy a jövő tanévtől az iskolaév utolsó negyedét Magyarországon töltsük, és ott járjon a gyerkőc iskolába. Van egy ismerős család, akik ezt csinálták a gyerekeikkel az egész általános iskola alatt, nagyon jó eredménnyel.
Tyű, erre nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz. Mi is tűnődtünk ilyesmiken, persze nálunk még az iskola odébb van. Elsőként az jutott eszembe, hogy nem nehéz pont akkor otthagyni egy régi társaságot illetve belekedezni egy újba, amikorra kezd beérni a dolog az első 3/4 év együttlét után?
Bár amit Ági ír, hogy iskolaszünetekben Magyarországon átmenetileg bekerülnek egy közösségbe, az sem lehet könnyű, de ott utána visszamennek a saját csoportjukba.
Nos, mi is hoztunk egy döntést, amelybe a nyelvkérdés is belejátszik: január végén Magyarországra költözünk, határozatlan időre. Amikor indítottam ezt a témát, akkor próbáltam elképzelni, hogy milyen lesz itt idegen nyelvek között magyarul beszélni Lottéval. Nekem ez végül meglehetősen nehéz lett, nem tudom, hogy miért vagyok erre ilyen érzékeny, de sajnos ez van (főleg mivel már 9 éve élek külföldön, de csak azóta lett ez gond, hogy Lotte megszületett). Zavar, hogy a játszótéren, boltban, babaklubban meg úgy általában mindenhol én vagyok az egyetlen, aki érti Lottét (amikor magyarul beszél), és hogy engem nem ért senki ilyenkor. Plusz hülyén is érzem magam, és ez inkább csak fokozódott, most, hogy már kezd igazi beszélgetésre hasonlítani a dolog, mintha antiszociális lennék. Soha senki nem panaszkodott, ez mind belőlem fakad, idő is kellett, mire megfogalmazódott bennem a dolog.
Viszont nem tudok vele más nyelven beszélni. Megismerkedtem egy rakás magyarral Bergenben, jártunk magyar játszóházba, és ott rajtam kívül 2 olyan anyuka volt, akik hosszútávon itt élnek, és következetesen magyarul beszélnek a gyerekeikkel. A többiek norvégül, gyakran hibásan és túlnyomórészt erős akcentussal. Lehet, hogy nekik van igazuk, de én ehhez túl kritikus vagyok magammal szemben, azt hiszem.
Persze emellett más tényezők is belejátszanak egy ilyen döntésbe, de azt hiszem a nyelv kérdése sokban meghatározza a viszonyomat az itteni léttel, legalábbis az életünk mostani fázisában. Persze ugyanez a probléma idővel Rhesánál is jelentkezhet majd Magyarországon. Talán később, miután megszilárdultak az első nyelvek, könnyebb lesz. Lehet, hogy nekünk is valami kétlaki életforma lesz a válasz. Majd jövünk hozzátok tippekért, Kati
| | | | Johanna K
Nemecko
Local time: 19:16
maïarčina -> nemčina
+ ...
| Egy két dolog | Jan 4, 2008 |
Sziasztok,
olvasom ezt a thread-ot amióta van, nagyon szurkolok nektek.
Először a történetünk:
Én 18-évesen kerültem Budapestre, a BME-re jártam. Három/négy év alatt elég jól sikerült megtanulni a magyar nyelvet, sokak szerint anyanyelvi szinten beszéltem akkor - az igekötőket kivéve.
Anna lányom 16-éves, Budapesten született, eleinte 4 évig Budapesten, azután 12 évig Németországban éltünk, ezalatt az idő alatt... See more Sziasztok,
olvasom ezt a thread-ot amióta van, nagyon szurkolok nektek.
Először a történetünk:
Én 18-évesen kerültem Budapestre, a BME-re jártam. Három/négy év alatt elég jól sikerült megtanulni a magyar nyelvet, sokak szerint anyanyelvi szinten beszéltem akkor - az igekötőket kivéve.
Anna lányom 16-éves, Budapesten született, eleinte 4 évig Budapesten, azután 12 évig Németországban éltünk, ezalatt az idő alatt sokat visszajárva Magyarországra.
Nem nagyon foglalkoztam a gyerek kétnyelvűségének tudatos fejlesztésével, azt hittem, majd automatikusan meglesz mind a két nyelv anyanyelvi szinten. Visszanézve azt kell hogy mondjam, tévedtem, és nagyon sajnálom, hogy nem tájékozodtam jobban előre illetve, hogy nem figyeltem oda jobban.
Anna először németül szolalt meg, majd miután kétéves korában bölcsibe került és sok időt töltött a nagyszülőknél, attért a magyar nyelvre.
Akkor jöttek a vicces keveredések:
"Papa komm fel."
A kis barátnője bejött a lakásba: "Azt mondta az Anna, hogy komjak be."
Nagypapa: "Mondd gyermekem, mondd at hogy V mint virág." Anna: "Bume"
Abban an időszakban alig beszéltem vele németül, a család többi tagjai, barátok vagy idegenek előtt nem akartam németül beszélni vele.
Amikor a gyerek 4-éves korában kiköltöztünk Németországba, Anna nem tudott (vagy nem is akart) megszólalni németül, nem értettem akkor a dolgot, hiszen német az anya nyelve. Logópédus kellett, az emberek és a tárgyak nemét (der-die-das, er-sie-es) sokáig nem tanulta meg, 7-éves korában magyar akzentussal szászországi tájszólásban beszélt németül, a hiányos német nyelvtudásból egy csomó más probléma is eredt.
14-évesen került vissza Magyarországra, tudomásom szerint nagy nyelvi problémák nem voltak, gyorsan tanult olvasni és írni is.
Jelenleg mind a két nyelvet, a magyar meg a németet is, anyanyelvi szintén beszél, de nem híbátlanul, amit én nagyon sajnálom. Ahoz, hogy tökéletesen, szépen beszéljen valamelyik nyelven, szerintem még sokat kell nagy akarattal tanulnia.
Mostanában hadar is mint a két nyelven, ami a nyagmamája szerint azt is mutatja, hogy mint a két nyelv ugyanazon az agyfelén "van".
Sokat olvas, de helyesírása német nyelven se tökéletes, viszont tudomásom szerint manapság németországban alig van tizenvalahányéves gyerek, aki hibátlanul tudna írni.
A híres hírhedt PISA-tanulmány szerint a magyar iskolarendszer még rosszab eredményeket produkál mint a német, de bevallom, nekem nem az a tapasztalatom.
Bár Németországban az ovónők és a tanárok elég jól kereső állami alkalmazottak, túlterheltnek és hátrányos helyzetben érzik magukat, abból kifolyólag nincs kapacitásuk bármilyen gyerek külön problémáival foglalkozni, vagyis senk nem volt tekinettel Anna kétnyelvűségére.
Magyarországon teljesen más volt a fogadás, azonnal ingyenes különorákat szerveztek, egy ideig a helyesírási híbák nem lettek fiygelembe véveírásbeli munkák és dolgozatok ertékelésében.
Mindenféle tudományos háttér nélkül, saját tapasztalataim alapján szeretnék itt röviden elmondani egy két dolgot:
Először is Zsanett részére: Lotte a két nyelv keveredését egészen bisztosan ki fogja nőni.
Szerintem rettenesen fontos, hogy a gyerekek tudjanak jól kommunikálni az anya nyelvén, mert a mai időkben egyszerűen bármikor kialakulhat egy olyan helyzet, hogy családi, szakmai vagy politikai okokból szükséges visszatérni az anya szülőföldjére. Ha ilyenkor a gyerek nem tudja a nyelvet, a beilleszkedés még nehezebbre esik.
Sajnos, ha a gyerek egy azonos nyelvű környezetben egyedül az anyával beszél egy ilyenkor idegen nyelven, eléggé nehéz lesz azt elérni, hogy a gyerek megszeresse és megtanúlja az anya anyanyelvét is. Szerintem oriási kitartás és fegyelem kell hozza.
Az, hogy mennyire sikerül megtanulni egy nyelvet, szerintem attól is függ, mennyire kötödünk ahoz a környezethez, ahoz az országhoz, ahol beszélik azt a nyelvet, és mennyire szeretünk ott lenni. Az felnőttekre és gyerekekre egyárant ervényes. Én nagyon "felszívódtam" annak idején Magyaroszágon, nagyon jóol is beszéltem. Számólni is tudtam magyarul (nem visszafordítva), amely a tudomány szerint nem igazán lehetséges. Még nyolc év Németország után is egy-egy helyzetben, nagy megrazkodtatas után, ijedtségemben, saját meglepetésemre, hasból üvöltve magyarul kezdtem káromkondi.
Anna lányom, amikor Németországba került, nagyon nehezen tanult meg újra németül beszélni, visszafelé viszont gyorsan és viszonlag könnyen ment az olvasás és az írás.
Mivel nekünk nem ment könnyeden a költözés egy másik országba, régóta figyelem, hogy hogyan müködnek költözések vagy kétlaki életformák más családoknál.
Bevallom, van, akinek tényleg könnyeden, járulékos károk nélkül sikerül gyerekekkel országot váltani vagy két országban lakni. Van, akinél csak látszólag sikerül minden, és van, ahól komoly problémákkal küzdenek a gyerekek és ezuttal a család is.
Úgy tünik, hogy minél több a normalitás, a folymatosság, az ismétlés valamint a stabil tényező, annál jobban bírják a gyerekek. Láttam építésvezetőket, akik 6-fős családostúl vándorólták országról országra, minden új helyen a feleség már bevett rutinnal szervezte az otthont és a háztartást. A gyerekek nemzetközi iskolákba vagy ovodákba jártak, ahól hasonlóan vándorló társakra találták, és ahól a tanároknak is figyelembe kell hogy vegyék, hogy nem azonos rendszerbe lehet préselni a gyerekeket.
Na ennyit.
Minden jót, Johanna. ▲ Collapse
| | | | | Johanna, és az apuka milyen nyelven beszél? | Jan 4, 2008 |
Johanna, a történetből hiányoltam az apukát, Neki mi az anyanyelve, és hogy beszélt/beszél a lányodhoz?
| | | | | Helyesbítés iskola ügyben | Jan 4, 2008 |
Zsanett Rozendaal-Pandur wrote:
Különben azt tervezem, hogy a jövő tanévtől az iskolaév utolsó negyedét Magyarországon töltsük, és ott járjon a gyerkőc iskolába. Van egy ismerős család, akik ezt csinálták a gyerekeikkel az egész általános iskola alatt, nagyon jó eredménnyel.
Tyű, erre nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz. Mi is tűnődtünk ilyesmiken, persze nálunk még az iskola odébb van. Elsőként az jutott eszembe, hogy nem nehéz pont akkor otthagyni egy régi társaságot illetve belekedezni egy újba, amikorra kezd beérni a dolog az első 3/4 év együttlét után?
Bár amit Ági ír, hogy iskolaszünetekben Magyarországon átmenetileg bekerülnek egy közösségbe, az sem lehet könnyű, de ott utána visszamennek a saját csoportjukba.
Azt hiszem, félreérthetően írtam. Az a terv, hogy minden tanév utolsó negyedét töltené a magyar iskolában. Tehát szeptembertől március végéig vagy április elejéig (gyakorlatilag a tavaszi szünet kezdetéig) itt járna a szokásos amerikai iskolájába, a tavaszi szünetben irány Magyarország, és az évet ott fejezné be. Szeptembertől pedig megint az amerikai iskolában kezdene. Tehát tulajdonképpen két iskolába járna egyszerre, a magyar iskolába magántanulóként lenne beíratva. Még nem tudom, hogy fog menni, meglátjuk.
A közösség megszokásával kapcsolatban: már két éve ugyanazzal a csoporttal van a fiam, mert az iskolához óvodai rész is tartozik, szóval már megszokták egymást.
Nos, mi is hoztunk egy döntést, amelybe a nyelvkérdés is belejátszik: január végén Magyarországra költözünk, határozatlan időre.
Sok szerencsét! Ahogy hallom, a norvég egészségügyi/TB rendszer kiváló, úgyhogy azért "ne égesd fel a hidakat", ha hirtelen úgy gondolod, hogy mégis inkább visszamennél...
[Módosítva: 2008-01-04 14:53]
| | |
|
|
|
zsuzsa369 (X)
Local time: 18:16
angličtina -> maïarčina
+ ...
| Nincs helyes vagy helytelen megoldás | Jan 4, 2008 |
Nos, mi is hoztunk egy döntést, amelybe a nyelvkérdés is belejátszik: január végén Magyarországra költözünk, határozatlan időre. Amikor indítottam ezt a témát, akkor próbáltam elképzelni, hogy milyen lesz itt idegen nyelvek között magyarul beszélni Lottéval. Nekem ez végül meglehetősen nehéz lett, nem tudom, hogy miért vagyok erre ilyen érzékeny, de sajnos ez van (főleg mivel már 9 éve élek külföldön, de csak azóta lett ez gond, hogy Lotte megszületett). Zavar, hogy a játszótéren, boltban, babaklubban meg úgy általában mindenhol én vagyok az egyetlen, aki érti Lottét (amikor magyarul beszél), és hogy engem nem ért senki ilyenkor. Plusz hülyén is érzem magam, és ez inkább csak fokozódott, most, hogy már kezd igazi beszélgetésre hasonlítani a dolog, mintha antiszociális lennék. Soha senki nem panaszkodott, ez mind belőlem fakad, idő is kellett, mire megfogalmazódott bennem a dolog.
Viszont nem tudok vele más nyelven beszélni. Megismerkedtem egy rakás magyarral Bergenben, jártunk magyar játszóházba, és ott rajtam kívül 2 olyan anyuka volt, akik hosszútávon itt élnek, és következetesen magyarul beszélnek a gyerekeikkel. A többiek norvégül, gyakran hibásan és túlnyomórészt erős akcentussal. Lehet, hogy nekik van igazuk, de én ehhez túl kritikus vagyok magammal szemben, azt hiszem.
Szerintem ebben a kérdésben nincsen abszolút helyes vagy helytelen döntés / helyes vagy helytelen út: azt kell tenni ami az adott helyzetben a legjobb megoldásnak tűnik. Én például nem tudtam magamat rávenni, hogy a kisfiamhoz magyarul beszéljek, mert egész egyszerűen nem állt rá se a szám, se az agyam. Ezt tudom, hogy sokan furcsának fogjátok találni, de ez nekem természetesen így alakult ki, és ugyancsak forszíroznom kellett volna magamat, hogy a magyart használjam. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a férjem egy szót nem beszél magyarul, és a kiskölyök idejének 95%-át velem tölti, kivéve az idei évtől a heti 2 X 3 óra Playgroup-ot, ami itt iskolai előkészítőnek minősül. Ha folyamatosan magyarul beszéltem volna hozzá, akkor most, három évesen, valószínűleg senki mással nem tudna kommunikálni csak velem, és ez szerintem több szempontból is hátrányos lenne számára, főleg, hogy itt négy évesen kezdik az iskolát. Így viszont 100%-osan sikerült beilleszkednünk, rengeteg ismerősünk/barátunk van, és én tudatosan is angolnak nevelem, mert nem akarom, hogy kilógjunk a sorból. Persze majd tanítok neki egy kis magyart idegen nyelvként ha már rendesen tud angolul, hogy a nagyszülőkkel is tudjon pár szót beszélni (amúgy ők is értenek/beszélnek egy kicsit angolul), de őszintén szólva nem láttam igazán értelmét annak, hogy kétnyelvű legyen a gyerek. Ha egy világnyelvről lenne szó, akkor igen, de nem hinném, hogy élete során bármi komoly hasznát venné annak, hogy anyanyelvi szinten beszél magyarul. A mi helyzetünkben ez tűnt, és továbbra is ez tűnik, a legjobb megoldásnak, mivel a kétnyelvűséggel felmerülő nehézségek messze túlsúlyban vannak az előnyökkel szemben. Hangsúlyozom, hogy ez csak a mi helyzetünkre vonatkozik.
Ugyanakkor, megértem hogy a kétnyelvűséget sokan fontosnak tartjátok és csodálom az elkötelezettségeteket. Ezt a döntést nyilván a családi háttér és egyéb tényezők is nagyban befolyásolják, de ezek függvényében is mindig a gyerek érdekeit kell szem előtt tartani. Ha a család azt tervezi, hogy hosszútávon Magyarországon fog élni, vagy szoros kötelékek fűzik őket az „anyaországhoz” akkor nyilán a gyerek érdekei is azt diktálják, hogy legyen kétnyelvű és ebben az esetben érdemes vállalni az ezzel járó nehézségeket.
| | | | Johanna K
Nemecko
Local time: 19:16
maïarčina -> nemčina
+ ...
Katalin Horvath McClure wrote:
Johanna, a történetből hiányoltam az apukát, Neki mi az anyanyelve, és hogy beszélt/beszél a lányodhoz?
Az apuka magyar, Anna vele magyarul beszélt/beszél.
Azért maradt ki a történetből, mert nem volt mindig velünk.
| | | |
Sziasztok,
Zsuzsa, nagyon érdekes, amit írsz. Ahogy ti csináljátok (a magyart teljesen elhagyni) az pont az, ami számomra nem lehetne opció, bár nem tudom megmagyarázni, hogy miért nem. De nagyon érdekesnek találom, hogy ez személyenként ennyire különböző lehet.
Időközben megjöttünk Magyarországra, és én nagyon élvezem, hogy magyarul beszélnek körülöttem. Lotte már mondott szavakat norvégül az utóbbi időben a költözés előtt, ez az�... See more Sziasztok,
Zsuzsa, nagyon érdekes, amit írsz. Ahogy ti csináljátok (a magyart teljesen elhagyni) az pont az, ami számomra nem lehetne opció, bár nem tudom megmagyarázni, hogy miért nem. De nagyon érdekesnek találom, hogy ez személyenként ennyire különböző lehet.
Időközben megjöttünk Magyarországra, és én nagyon élvezem, hogy magyarul beszélnek körülöttem. Lotte már mondott szavakat norvégül az utóbbi időben a költözés előtt, ez azóta persze elmaradt, így marad a holland és a magyar. Egy ideje a ragokat is ismétli (autóba, néninek, almát), még mindig egyszavas kifejezésekben beszél. A héten olyat is mondott, hogy "komkommert" - tárgyragott kapott a holland "komkommer".
Kati, persze a két ország egészségügyi rendszerét valószínűleg nem lehet összehasonlítani, főleg ha a hozzáálláast nézi az ember, de azért Norvégiában is vannak gondok és pont az utóbbi időben voltak egész cikksorozatok cifra dolgokkal. Ott is folyamatosan sok az anyagi gond, és még egy ilyen országban is mindig az egészségügyön és az oktatáson próbálnak spórolni...kevés az ember, kevés a pénz, hosszú várólisták vannak. Viszont ami megvan, az általában tényleg jól működik, bár ezt a szülészeten kívül csak hallomásból tudjuk szerencsére. A kétlaki életvitel lehetőségét mindenesetre mi is fenntartjuk a jövőben, majd meglátjuk hogy alakulnak a dolgok.
Azt hiszem, félreérthetően írtam. Az a terv, hogy minden tanév utolsó negyedét töltené a magyar iskolában. Tehát szeptembertől március végéig vagy április elejéig (gyakorlatilag a tavaszi szünet kezdetéig) itt járna a szokásos amerikai iskolájába, a tavaszi szünetben irány Magyarország, és az évet ott fejezné be. Szeptembertől pedig megint az amerikai iskolában kezdene. Tehát tulajdonképpen két iskolába járna egyszerre, a magyar iskolába magántanulóként lenne beíratva. Még nem tudom, hogy fog menni, meglátjuk.
Én nem fogalmaztam érthetően. Úgy értettem, hogy elkezdi majd az iskolaévet Amerikában, aztán mire úgy mindenki rendesen belejön, az utolsó negyedévre (talán vannak nagyobb lélegzetű projektek stb., melyek év végére állnak össze) - akkor mentek Magyarországra, ahol bekerül egy társaságba, ahol már iskolaév eleje óta együtt vannak. De most kapcsolok, hogy a magántanulóság talán egy más fajta konstrukciót takar és nem is kerül osztályba/csoportba? Mindenesetre azon tűnődtem (magunk kapcsán is), hogy milyen lehet egy ilyen váltáson minden évben átesni. ▲ Collapse
| | | | | haromnyelvüseg | Jan 13, 2009 |
Diana Cossato wrote:
Sziasztok!
Teljes mértékben egyetértek Orsival! Mindkét szülő a saját nyelvét beszélje a gyerekkel és egymás között pedig angolul...
Felesegem olasz, en magyar vagyok, es nemetorszagban elünk. Most születik a kislanyunk. Kivancsi vagoyk, hogy mennyire sikerül a haromnyelvüseget bevezetni. Mi is igy tesszük majd: mindenki a sajat nyelven beszel.
| | |
|
|
|
Orsolya Mance
Maïarsko
Local time: 19:16
Člen (2004)
angličtina -> maïarčina
+ ...
| Gratula és hírek | Jan 14, 2009 |
János, előre is gratulálok a babához, és nagyon sok sikert kívánok a háromnyelvűséghez!
Nálunk egyenlőre jól mennek a dolgok (bár csak 2 nyelven), Imi angolul is és magyarul is szépen beszél (bár néha oda kell figyelni, hogy megértse az ember), és szinte egyáltalán nem keveri a két nyelvet. Arról viszont nem tudom leszoktatni, hogy ahelyett, hogy "fázom" ne azt mondja, hogy "hideg vagyok". M... See more János, előre is gratulálok a babához, és nagyon sok sikert kívánok a háromnyelvűséghez!
Nálunk egyenlőre jól mennek a dolgok (bár csak 2 nyelven), Imi angolul is és magyarul is szépen beszél (bár néha oda kell figyelni, hogy megértse az ember), és szinte egyáltalán nem keveri a két nyelvet. Arról viszont nem tudom leszoktatni, hogy ahelyett, hogy "fázom" ne azt mondja, hogy "hideg vagyok". Mostanában kezd szépen ragozni is magyarul - bár most néztem, hogy Lotte már februárban is ügyesen csinálta, pedig pár hónappal fiatalabb, nem?
És mi van a többi gyerkőccel, hogy haladnak? Kati, sikerült a magyar iskolás terv, vagy még mindig tervezitek?
Utólag is boldog új évet mindenkinek! Orsi ▲ Collapse
| | | | | Magyar iskola | Jan 14, 2009 |
Orsi kérdésére válaszolok, valszeg röviden, mert ügyfél hívását várom.
A fiam most elsős, beírattam magyar iskolába is, mint magántanuló.
Megkaptuk a tankönyveket, a tanmeneteket is majdnem minden tárgyhoz, és aszerint igyekszünk haladni itthon. Főleg az írásra, olvasásra és környezetismeretre koncentrálunk, mert a matekot tudja. Mondjuk olvasni is jól tud, azzal sincs gond, de érdekesek a gyakorlatok a munkatankönyvben. Az írást kell gyakorolni, mert... See more Orsi kérdésére válaszolok, valszeg röviden, mert ügyfél hívását várom.
A fiam most elsős, beírattam magyar iskolába is, mint magántanuló.
Megkaptuk a tankönyveket, a tanmeneteket is majdnem minden tárgyhoz, és aszerint igyekszünk haladni itthon. Főleg az írásra, olvasásra és környezetismeretre koncentrálunk, mert a matekot tudja. Mondjuk olvasni is jól tud, azzal sincs gond, de érdekesek a gyakorlatok a munkatankönyvben. Az írást kell gyakorolni, mert az amerikai iskolában nem tanulnak írott betűkkel írni, egyelőre csak nyomtatottal, a magyar iskolákban meg csak írottbetűs írás van. De azzal is haladunk szépen, nagyon büszke rá, hogy már miket tud leírni írottan (még nem értünk az abc végére).
A környezetismeret is hasznos, mert sokmindenről tudunk magyarul beszélni.
A terv az, hogy május elején megyünk Magyarországra, és a tanévet ott fejezi be a gyerkőc, tehát kb. 5 hetet ott fog járni iskolába.
Az év közbeni felmérőket megkapjuk, megcsinálja, visszaküldjük (szerencsére minden megy szkenneléssel, e-mailben, így gyors és egyszerű), így a folyamatos értékelés is megvan.
Szóval egyelőre megy a dolog, majd meglátjuk, hogy meddig bírjuk. (Egyelőre nem nagy teher a plusz munka, de felső tagozatban már lehet, hogy túl sok lesz. Meglátjuk.)
Ezek mellett a Külföldi Magyar Cserkészszövetség, amelynek egy pici kis csapata van itt nálunk, és járunk, mert a heti egyszeri foglalkozás azért jó, most indított egy olvasási programot, webes alapú, abban is részt veszünk.
Kati ▲ Collapse
| | | | | Počet stránok v téme: < [1 2 3 4] | To report site rules violations or get help, contact a site moderator: You can also contact site staff by submitting a support request » Gyerekkel magyarul több nyelv között | Trados Business Manager Lite | Create customer quotes and invoices from within Trados Studio
Trados Business Manager Lite helps to simplify and speed up some of the daily tasks, such as invoicing and reporting, associated with running your freelance translation business.
More info » |
| | Wordfast Pro | Translation Memory Software for Any Platform
Exclusive discount for ProZ.com users!
Save over 13% when purchasing Wordfast Pro through ProZ.com. Wordfast is the world's #1 provider of platform-independent Translation Memory software. Consistently ranked the most user-friendly and highest value
Buy now! » |
|
| | | | X Sign in to your ProZ.com account... | | | | | |
Login to reply/comment 
